Ez a cikk most majdhogynem 100%-ban "terepmunka" és tapasztalat alapján készült! Nem nagyon mondtuk el eddig, de akkor most mondom, hogy az idő telik, és szerencsére Mi Ah-nak és nekem is megadatott a lehetőség, hogy végre eljussunk Dél-Koreába és megtapasztaljuk, milyen is valójában az, amit eddig csak a púderezett arcú színészek segítségével, jól beállított kamerallásokból láthattunk a sorozatokban.
(Playful kiss)
Persze biztosan sok téma van, amit részletesen ki lehetne fejteni, de most így elsőként irány az egyetemi élet színe-java, az egyetemi klubok - vagyis a dongari.
(the Alchemist)
Mi is az a dongari? Csupa móka és kacagás? Ivászat, vagy aktivitás? Helyes oppák halmaza? (Öhm... ez attól függ... de sajnos a való életben nem mindenki dupla szemhéjú, puha ajkú és babaarcú természetes szépség - made in Gangnam). :)
Koreában a dongari külön fogalom, egyfajta kultúra, vagy akár életformának is lehetne hívni, már aki minden percét a klubhelyiségekben tölti... Tulajdonképpen nem más, mint az egyetemeken működtetett, népszerű diákkörök, egy kicsit hasonló az általános vagy középiskolában ismert szakkörökhöz, csak ezt immáron önállóan diákok működtetik. Általában nincsenek szigorú szabályai, nem is kötelező a megjelenés, de persze attól függ, milyen jellegű - van, amit kötetlenül, "amikor kedvünk tartja" lehet látogatni, másoknál (pl. sportklubokban) adott időben kell megjelenni, amikorra kibérlik a sportcsarnokot, vagy a pályákat. Mindenféle érdeklődési körön belül léteznek dongarik, tevékenységük magától a témától függ - a sportok szoktak a legaktívabbak lenni, sokszor neveznek egyetemek közi, vagy akár országos szintű versenyekre is. Ezen kívül vannak művészeti, (manhwa, képzőművészeti, könyvklub, filmes, hagyományos és komolyzenei klub, stb), kirándulás vagy utazás témájú, önkénteskedő, de vallásos klubok is. Talán nem gondolnánk, de Koreában nagy divat az önkénteskedés is, így egy egyetemen belül akár több ilyen klubot is vezetnek.
Minden egyetemi kampuszon van egy külön épület a diákélet számára, itt van lehetősége a dongariknak klubszobát létesíteni. Ezt az épületet úgy kell elképzelni, mint egy külön kis diák-univerzumot, ugyanis van itt minden, mi szem szájnak ingere: kávézó, vegyesbolt, étterem vagy szendvicsező, írószerbolt és fénymásoló, néhol még billiárdterem vagy konditerem is, padok és asztalok a társalogni vágyóknak, és nem utolsó sorban itt találhatók meg a klubhelyiségek. Egy egész folyosó/emelet terjedelmében, több tucatnyi, mindössze néhány négyzetméteres kis helyiségek sorát kell elképzelni, melyet a klubok a saját imidzsüknek megfelelően rendeznek be és dekorálnak ki. A zenei klubokban például zongorát, erősítőket, dobszerkót és gitárokat találhatsz, a manhwa vagy rajzolós klubokban rajzeszközöket és manhwákat, és így tovább... Ha valaki betért ide, garantáltan kultúrsokkban lesz része első pillantásra! (Az idejáró diákok ugyanis egyrészről a klubok tevékenységeit folytatják, másrészről viszont szinte itt élnek.) Nem csak azért, mert néhol tényleg tehetséges alkotásokat, profiszintű csapatokat lehet látni... Hanem mert ezen kívül itt tényleg zajlik az élet... A sarokban pokrócba bugyolálva alszanak, vagy épp az asztalra dőlve, otthoni papucsban flangálnak, instant ramyeont esznek, stb... vizsgaidőszakban pedig még itt is a tanulás nyer teljhatalmat, s minden mást háttérbe szorítva tanulócsoportokban készülnek a vizsgákra.
Miért jó belépni egy dongariba?
Ez persze elég egyértelmű, a közösség miatt. Másodrészt a tevékenység, a közös érdeklődés is szerepet játszik, de elsősorban a csapatszellem vonzza őket. A koreaiak nagyon közösség-orientált emberek, szeretnek valahova tartozni, még akkor is, ha az illető "magányos farkas" vagy nem túl szociális típus. S egy ilyen klubban, ahova a közös érdeklődésű emberek járnak, könnyebben találhatnak barátokat, ismerősöket szerezhetnek más szakokról, karokról, tehát bebiztosítják magukat, hogy ne eméssze fel őket a tanulás magánya. :D
Ahogy a koreai vállalatokban kultúrája van a közös vacsoráknak, a dongarik is szoktak szervezni félévente legalább 1-2 ilyen alkalmat. Ez koreaiul 회식, hwe-sik, vagyis ilyenkor a klubtagok összegyűlnek és közösen (általában előre lefoglalt helyre) mennek vacsorázni. Természetesen itt már az evés-ivásé a főszerep, de az egésznek meg adját a stílusát: rövid köszöntőbeszédet mondd a klubelnök, alelnök, koccintanak egymás egészségére, és így tovább. Legtöbbször a hwe-sik nem fejeződik be egy szimpla vacsora után, hanem tovább folytatják a mulatást egy norebangban, vagy másik kocsmában, s néha csak hajnalban vánszorognak haza :)
Másik fontos közösségépítő esemény az MT, vagyis membership training. Ilyenkor a klub leszervez egy kirándulást, általában két-három naposat, s nem szól többről, mint hogy a tagok együttvannak, és igen, itt is fontos szerepe szokott lenni az alkoholnak, a keret hasonló, mint a hwe-siknél.
Természetesen számos sorozatban bepillantást láthatunk az egyetemek és a dongarik életébe, életterébe, összeszedtünk néhányat, (akad köztük középiskolás is) amelyek ha nem is mindig élethű, de mindenképp szórakoztató képet festenek le nekünk.
Koreában a dongari külön fogalom, egyfajta kultúra, vagy akár életformának is lehetne hívni, már aki minden percét a klubhelyiségekben tölti... Tulajdonképpen nem más, mint az egyetemeken működtetett, népszerű diákkörök, egy kicsit hasonló az általános vagy középiskolában ismert szakkörökhöz, csak ezt immáron önállóan diákok működtetik. Általában nincsenek szigorú szabályai, nem is kötelező a megjelenés, de persze attól függ, milyen jellegű - van, amit kötetlenül, "amikor kedvünk tartja" lehet látogatni, másoknál (pl. sportklubokban) adott időben kell megjelenni, amikorra kibérlik a sportcsarnokot, vagy a pályákat. Mindenféle érdeklődési körön belül léteznek dongarik, tevékenységük magától a témától függ - a sportok szoktak a legaktívabbak lenni, sokszor neveznek egyetemek közi, vagy akár országos szintű versenyekre is. Ezen kívül vannak művészeti, (manhwa, képzőművészeti, könyvklub, filmes, hagyományos és komolyzenei klub, stb), kirándulás vagy utazás témájú, önkénteskedő, de vallásos klubok is. Talán nem gondolnánk, de Koreában nagy divat az önkénteskedés is, így egy egyetemen belül akár több ilyen klubot is vezetnek.
(Twenty again)
Minden egyetemi kampuszon van egy külön épület a diákélet számára, itt van lehetősége a dongariknak klubszobát létesíteni. Ezt az épületet úgy kell elképzelni, mint egy külön kis diák-univerzumot, ugyanis van itt minden, mi szem szájnak ingere: kávézó, vegyesbolt, étterem vagy szendvicsező, írószerbolt és fénymásoló, néhol még billiárdterem vagy konditerem is, padok és asztalok a társalogni vágyóknak, és nem utolsó sorban itt találhatók meg a klubhelyiségek. Egy egész folyosó/emelet terjedelmében, több tucatnyi, mindössze néhány négyzetméteres kis helyiségek sorát kell elképzelni, melyet a klubok a saját imidzsüknek megfelelően rendeznek be és dekorálnak ki. A zenei klubokban például zongorát, erősítőket, dobszerkót és gitárokat találhatsz, a manhwa vagy rajzolós klubokban rajzeszközöket és manhwákat, és így tovább... Ha valaki betért ide, garantáltan kultúrsokkban lesz része első pillantásra! (Az idejáró diákok ugyanis egyrészről a klubok tevékenységeit folytatják, másrészről viszont szinte itt élnek.) Nem csak azért, mert néhol tényleg tehetséges alkotásokat, profiszintű csapatokat lehet látni... Hanem mert ezen kívül itt tényleg zajlik az élet... A sarokban pokrócba bugyolálva alszanak, vagy épp az asztalra dőlve, otthoni papucsban flangálnak, instant ramyeont esznek, stb... vizsgaidőszakban pedig még itt is a tanulás nyer teljhatalmat, s minden mást háttérbe szorítva tanulócsoportokban készülnek a vizsgákra.
(Because it's the first time)
Miért jó belépni egy dongariba?
Ez persze elég egyértelmű, a közösség miatt. Másodrészt a tevékenység, a közös érdeklődés is szerepet játszik, de elsősorban a csapatszellem vonzza őket. A koreaiak nagyon közösség-orientált emberek, szeretnek valahova tartozni, még akkor is, ha az illető "magányos farkas" vagy nem túl szociális típus. S egy ilyen klubban, ahova a közös érdeklődésű emberek járnak, könnyebben találhatnak barátokat, ismerősöket szerezhetnek más szakokról, karokról, tehát bebiztosítják magukat, hogy ne eméssze fel őket a tanulás magánya. :D
(Cheer up!)
Ahogy a koreai vállalatokban kultúrája van a közös vacsoráknak, a dongarik is szoktak szervezni félévente legalább 1-2 ilyen alkalmat. Ez koreaiul 회식, hwe-sik, vagyis ilyenkor a klubtagok összegyűlnek és közösen (általában előre lefoglalt helyre) mennek vacsorázni. Természetesen itt már az evés-ivásé a főszerep, de az egésznek meg adját a stílusát: rövid köszöntőbeszédet mondd a klubelnök, alelnök, koccintanak egymás egészségére, és így tovább. Legtöbbször a hwe-sik nem fejeződik be egy szimpla vacsora után, hanem tovább folytatják a mulatást egy norebangban, vagy másik kocsmában, s néha csak hajnalban vánszorognak haza :)
(Cheese in the trap)
Másik fontos közösségépítő esemény az MT, vagyis membership training. Ilyenkor a klub leszervez egy kirándulást, általában két-három naposat, s nem szól többről, mint hogy a tagok együttvannak, és igen, itt is fontos szerepe szokott lenni az alkoholnak, a keret hasonló, mint a hwe-siknél.
(Heartstings)
Természetesen számos sorozatban bepillantást láthatunk az egyetemek és a dongarik életébe, életterébe, összeszedtünk néhányat, (akad köztük középiskolás is) amelyek ha nem is mindig élethű, de mindenképp szórakoztató képet festenek le nekünk.
Cheese in the trap (치즈인더트랩) 2016
Because it's the first time (처음이라서) 2015
Twenty Again (두번째 스무살) 2015
Cheer up! (발칙하게 고고) 2015
The alchemist (연금술사) 2015
Because it's the first time (처음이라서) 2015
Twenty Again (두번째 스무살) 2015
Cheer up! (발칙하게 고고) 2015
The alchemist (연금술사) 2015
köszönet ezért a kis képes kis összefoglalóért, nagyon tetszett! Kata58
VálaszTörlésÖrülök, ha tetszett, jó doramázást! :)
Törlés