The Package - egy út, egy csoport, nyolc történet

Ez év október 13-án indult a JTBC csatorna egyik új sorozata a „The Package”, a mindenki számára jól ismert Jung Yong Hwa (You are beautiful, Heartstrings, Three Musketeers) és a kicsit talán kevésbé ismert, de annál nagyszerűbb színésznő, Lee Yeon Hee (Miss Korea, Ghost) főszereplésével.

(Figyelmeztetés: előfordulhatnak spoilerek, bár inkább csak a háttértörténetről, vagy utalásszerűen. A cikk az első 6 rész alapján készült, és elnézést kérek előre is,  a fogalmazásom miatt, lehet kicsit sok szakszó csúszott be... öhm egyetemre járok, mellékhatás. :))

Nos, első látásra bevallom nem vártam sokat a sorozattól, de a témája, ami ugyebár a címéből már kikövetkeztethető utazásról szól, ráadásul Franciaországban, megragadott, így adtam egy esélyt. Mostanában a koreai sorozatok előszeretettel filmeznek külföldi helyszíneken, hogy egy kicsit „nyugatiasabb” színt adjanak neki, és így eladhatóbb a külföldi közönségnek is. Viszont általában csak „másodlagos” helyszínként jelenik meg a külföldi ország. Ez a sorozat viszont rögtön Franciaországba kalauzol el és alig-alig jelenik meg benne Korea, legalábbis a mostanáig kijött hat rész alapján. De ez csak egyike azoknak az újításoknak, amiket találhatunk.

Sokszor próbálkoztak már társadalomábrázolással a koreaiak, több-kevesebb sikerrel, de azt hiszem ebben a sorozatban végre sikerült nekik az, amit máskor hiányolunk: megalkotni a mai koreai társadalmat jellemző karaktereket (még ha kisarkítottan is), a harcaikat, a régi és a modernebb életszemlélet ütközéseit, a fiatalok problémát… Végre sikerült többé-kevésbé valószerű jellemeket ábrázolni, még ha nem is minden esetben is.  Hiszen ott van a gyermeteg-kalandor lelkű San Ma Ru (Jung Yong Hwa), akit aligha lehet egy reális jellemnek nevezni, de hát ő a főszereplő… róla majd később beszélünk.

Aki nem ismeri a sorozatot, röviden bemutatom: egy Párizsban élő koreai idegenvezetőnő egy „exkluzív” turistacsoportot kalauzol el Párizsban, majd a Mont-Saint-Michelen (az északi tengerparton levő középkori monostorerődben) tíz napon keresztül. A kis csoport tagjai négy pár lennének, ám San Ma Ru a partnere nélkül jön el. Rögtön kilóg a többiek közül, és egyszer sem kerüli el a balszerencse, amivel alaposan megtornáztatja a többi utazó (és a csoportvezető) idegeit. A többi vendég pedig egy idős házaspár, egy fiatal pár, akik már hét éve kapcsolatban állnak, és egy gazdag férfi meg egy fiatal lány párosa, akikről leszűrhető, hogy talán nem pont a szerelmen alapszik a kapcsolatuk.

Tehát ez az alaphelyzet, rengeteg mellékszállal és háttértörténettel. A sorozat egyik legnagyobb előnye, hogy ki vannak dolgozva a mellékszereplők karakterei is, nem csak a főszereplőké. Végre eldobták a sablonos „morgós de gazdag anyós” és „hibátlan és gazdag harmincas csebol CEO” és „szerethető nagypapa aki gondoskodik az unokájáról” jellemeket, és olyanokat alkottak helyettük, amik a koreai társadalom komoly kritikáját cipelik magukkal.

Az idős férfi kisarkított karaktere az idősek konzervatív korosztályát képviseli: megrögzött, begyöpösödött gondolkodású, azt hiszi a kora feljogosítja mindenre, a feleségének egy egyéni szava sem lehet az ő utasítása nélkül, és kikéri magának a teljhatalmat az étteremben is (Koreában él még a „vendég az úr és a kiszolgáló meg egy csicska” felfogás). Oldalán a felesége, aki egy szerény és elfogadó asszony, de sokkal nyitottabb, és igyekszik elsimítani a konfliktusokat, ahogy egy alárendelt feleségnek illik. Eltitkolja a betegségét, hogy megkímélje magát a férje további morgásaitól, de lelkileg már így is túl sok mindent cipel magával ahhoz, hogy boldog életet élhessen. Ez a házaspár egy kissé kisarkított ugyan,  de jól tükrözi a konfuciánus társadalom szabályait, ahol a férfi szava számít, és a nő csak alárendelt tényező… De kis sorozatunkban az ahjumma gondolkodása már sokkal nyitottabb, és ismerve férje makacsságát, ő próbálja elsimítani a konfliktusokat. 

Második párunk a már hosszú évek óta kapcsolatban levő, a házasság kapuja álló levő fiatalok. Ők megmutatják a párkapcsolatok legtipikusabb hibáit és negatívumait: hét év alatt annyira megszokták már egymást, hogy elmúlt a szerelem és az öröm, hogy egy párt alkotnak. Megszokásból és az elvárások miatt vannak együtt, tervezik a közös életet, de állandóan csak veszekednek, egymást hibáztatva, s nem gondolják, hogy önmaguk is tehetnének valamit a kapcsolatukért. A nő már egy másik kapcsolatban reménykedik, ami kimentené, a férfi viszont abban, hogy ha egy komoly anyagi alapot összeszed, a nő majd újra szeretni fogja. Kettejük közül itt is a nőnek vannak újszerűbb gondolatai, s a férfi a rendszer sugallta módon a cégben bízik, ami meghozza a boldogságot – s nem ismeri az együttélés valódi értékeit.

A harmadik pár kissé rendhagyó, ugyanis – habár nem mutatják – de egyértelmű, hogy egy félrelépett viszonyról van szó, amit kevésbé a szerelem, inkább a pénz és a szabadság hajt. A fiatal lány – aki aligha lehet húsz éves – minden lehető módon kihasználja a pasit, és ha az valamiért megharagszik rá, beveti a joli-joker koreai problémamegoldó módszert – (talán az 5. részben?) , az aegyo-t, amivel rögtön és következmény-mentesen kiengeszteli a pasast, majd megkapja az óhajtott bankártyát a shoppingoláshoz. Akár hiszitek akár nem, ezt a módszert sok koreai férfi tényleg egy megoldásnak tartja, mindenféle problémára. (És nézzétek csak meg a „School 2017” 16. részét, az az „aegyo jelenet” már rég világhírű…) A férfi karakteréről nem tudok nagyon szót szaporítani, de röviden, a házasságából menekülő pénzes papucs, akit az orránál fogva vezet a csaj, és minden nap azzal nyugtatja a feleségét, hogy csak azért nem tudnak video-hívni, mert épp a munkahelyén tárgyal…

És végre elérkeztünk a legfontosabbakhoz, a főszereplőkhöz: ők már "felvilágosultak" és menekülnek a munka-orientált társadalomból… mindketten. A nő, So So a szerelmével hagyta el Koreát, majd a kapcsolatából kilépve (aminek körülményei még nem tisztázottak) önállóan áll meg a lábán és koreai turistacsoportokat vezet. Igyekeztek beleépíteni a jellemébe a könnyedebb, „franciásabb” emancipált nőt, akinek ha kedve tartja, elhívja a pasit bort iszogatni, és tulajdonképpen még helyén is van a dolog. De vajon ez egy rejtett üzenet lenne, ami arra orientálja a koreai nőket, hogy legyenek nyitottabbak, közeledőbbek a férfiak felé? So So is cipel magával egy adag problémát, amit a társadalmi elvárások akasztották rá: nagy összeveszésekkel szakított a családjával és ott hagyta őket, nem foglalkozott, hogy az anyjára ez szégyent hozhat (a régi eszmék szerint), és csak a saját boldogsága hajtotta. Persze, a maga mögött hagyott problémákkal még szembe kell néznie, legalábbis ebbe az irányba mutat a sorozat.

S végül a sorozat vívódó főhőse pedig szeretett Jung Yong Hwánk, akire minden szerencsétlenkedésével együtt nagyon passzol San Ma Ru szerepe. A rengeteg botlásait most hosszú lenne felsorolni, mert minden részre jutott jópár. Talán az őt kísértő balszerencse is utal arra, hogy a saját útját járja, hogy ő is a saját boldogságát helyezi előtérbe, csak míg So So már függetlenebb, ő még csak próbál kitörni  a munkaorientált társadalomból. És fittyet hányva, hogy kezdő alkalmazottként a főnöke elvárná, hogy szabadságát töltve is dolgozni járjon, ő inkább utazni megy. Az ő jelleme képviseli a mindannyiunkban ott szunnyadó szabad gyermek-lelket, hajtja a kíváncsiság, naivan belevág mindenbe, amit csak megkíván (és persze saját magát sodorja bajba minden egyes alkalommal). Habár az összes szereplő mondhatni reálisan van ábrázolva, San Ma Ru szerepe pont ezért olyan különleges, mert rendkívül irracionális. Az ő jellemét is próbálták formálni a munkahelybeli problémáival, a (volt) barátnőjével, aki inkább a munkájával jegyezte el magát őhelyette, de mindezek ellenére azt hiszem kevesen vagyunk azok, akik komolyan tudják venni a valós problémáit a reptéri melltartós incidens vagy az erényövet felpróbáló jelenet után.

Ez akár lehet negatívuma is a sorozatnak, hogy annyi emberi, életszerű helyzet mellett egy ennyire nem valós főszereplőt raktak a előtérbe. De szerintem, mivel ennyire szórakoztató, ezt a hibácskát mindenki elnézi a forgatókönyvíróknak, és inkább jót nevetünk rajta. Hiszen a lényeg, hogy nevessünk és szórakozzunk, nem igaz?

Összességében ennyit akartam mondani a sorozattal kapcsolatban, remélem a sok szöveg ellenére nem untátok el nagyon magatokat... :DD Ezt a sorozatot nézve még rengeteg apró dolog eszembe jutott, aminek külön jelentősége van –végre nem teljesen üresek a jelenetek, és nem csak rejtett reklámokat látunk benne, hanem néhány jelképes jelentésű színt is – most azonban lezárnám, mert már így is kissé hosszú lett.

Ha bármi észrevételetek, véleményetek van a cikkel vagy a sorozattal kapcsolatban, amit meg szeretnétek osztani, szívesen várom. :) Ma már érkezik a 8. rész, kíváncsi vagyok, milyen irányt vesz a sorozat!

Mi az a dongari?

   Ez a cikk most majdhogynem 100%-ban "terepmunka" és tapasztalat alapján készült! Nem nagyon mondtuk el eddig, de akkor most mondom, hogy az idő telik, és szerencsére Mi Ah-nak és nekem is megadatott a lehetőség, hogy végre eljussunk Dél-Koreába és megtapasztaljuk, milyen is valójában az, amit eddig csak a púderezett arcú színészek segítségével, jól beállított kamerallásokból láthattunk a sorozatokban. 

(Playful kiss)

Persze biztosan sok téma van, amit részletesen ki lehetne fejteni, de most így elsőként irány az egyetemi élet színe-java, az egyetemi klubok - vagyis a dongari.

(the Alchemist)

Mi is az a dongari? Csupa móka és kacagás? Ivászat, vagy aktivitás? Helyes oppák halmaza? (Öhm... ez attól függ... de sajnos a való életben nem mindenki dupla szemhéjú, puha ajkú és babaarcú természetes szépség - made in Gangnam). :)

   Koreában a dongari külön fogalom, egyfajta kultúra, vagy akár életformának is lehetne hívni, már aki minden percét a klubhelyiségekben tölti... Tulajdonképpen nem más, mint az egyetemeken működtetett, népszerű diákkörök, egy kicsit hasonló az általános vagy középiskolában ismert szakkörökhöz, csak ezt immáron önállóan diákok működtetik. Általában nincsenek szigorú szabályai, nem is kötelező a megjelenés, de persze attól függ, milyen jellegű - van, amit kötetlenül, "amikor kedvünk tartja" lehet látogatni, másoknál (pl. sportklubokban) adott időben kell megjelenni, amikorra kibérlik a sportcsarnokot, vagy a pályákat. Mindenféle érdeklődési körön belül léteznek dongarik, tevékenységük magától a témától függ - a sportok szoktak a legaktívabbak lenni, sokszor neveznek egyetemek közi, vagy akár országos szintű versenyekre is. Ezen kívül vannak művészeti, (manhwa, képzőművészeti, könyvklub, filmes, hagyományos és komolyzenei klub, stb), kirándulás vagy utazás témájú, önkénteskedő, de vallásos klubok is. Talán nem gondolnánk, de Koreában nagy divat az önkénteskedés is, így egy egyetemen belül akár több ilyen klubot is vezetnek.

(Twenty again)

 Minden egyetemi kampuszon van egy külön épület a diákélet számára, itt van lehetősége a dongariknak klubszobát létesíteni. Ezt az épületet úgy kell elképzelni, mint egy külön kis diák-univerzumot, ugyanis van itt minden, mi szem szájnak ingere: kávézó, vegyesbolt, étterem vagy szendvicsező, írószerbolt és fénymásoló, néhol még billiárdterem vagy konditerem is, padok és asztalok a társalogni vágyóknak, és nem utolsó sorban itt találhatók meg a klubhelyiségek. Egy egész folyosó/emelet terjedelmében, több tucatnyi, mindössze néhány négyzetméteres kis helyiségek sorát kell elképzelni, melyet a klubok a saját imidzsüknek megfelelően rendeznek be és dekorálnak ki. A zenei klubokban például zongorát, erősítőket, dobszerkót és gitárokat találhatsz, a manhwa vagy rajzolós klubokban rajzeszközöket és manhwákat, és így tovább... Ha valaki betért ide, garantáltan kultúrsokkban lesz része első pillantásra! (Az idejáró diákok ugyanis egyrészről a klubok tevékenységeit folytatják, másrészről viszont szinte itt élnek.) Nem csak azért, mert néhol tényleg tehetséges alkotásokat, profiszintű csapatokat lehet látni... Hanem mert ezen kívül itt tényleg zajlik az élet... A sarokban pokrócba bugyolálva alszanak, vagy épp az asztalra dőlve, otthoni papucsban flangálnak, instant ramyeont esznek, stb... vizsgaidőszakban pedig még itt is a tanulás nyer teljhatalmat, s minden mást háttérbe szorítva tanulócsoportokban készülnek a vizsgákra.

(Because it's the first time)

Miért jó belépni egy dongariba?

Ez persze elég egyértelmű, a közösség miatt. Másodrészt a tevékenység, a közös érdeklődés is szerepet játszik, de elsősorban a csapatszellem vonzza őket. A koreaiak nagyon közösség-orientált emberek, szeretnek valahova tartozni, még akkor is, ha az illető "magányos farkas" vagy nem túl szociális típus. S egy ilyen klubban, ahova a közös érdeklődésű emberek járnak, könnyebben találhatnak barátokat, ismerősöket szerezhetnek más szakokról, karokról, tehát bebiztosítják magukat, hogy ne eméssze fel őket a tanulás magánya. :D

(Cheer up!)

Ahogy a koreai vállalatokban kultúrája van a közös vacsoráknak, a dongarik is szoktak szervezni félévente legalább 1-2 ilyen alkalmat. Ez koreaiul 회식, hwe-sik, vagyis ilyenkor a klubtagok összegyűlnek és közösen (általában előre lefoglalt helyre) mennek vacsorázni. Természetesen itt már az evés-ivásé a főszerep, de az egésznek meg adját a stílusát: rövid köszöntőbeszédet mondd a klubelnök, alelnök, koccintanak egymás egészségére, és így tovább. Legtöbbször a hwe-sik nem fejeződik be egy szimpla vacsora után, hanem tovább folytatják a mulatást egy norebangban, vagy másik kocsmában, s néha csak hajnalban vánszorognak haza :)

(Cheese in the trap)

Másik fontos közösségépítő esemény az MT, vagyis membership training. Ilyenkor a klub leszervez egy kirándulást, általában két-három naposat, s nem szól többről, mint hogy a tagok együttvannak, és igen, itt is fontos szerepe szokott lenni az alkoholnak, a keret hasonló, mint a hwe-siknél.

(Heartstings)

Természetesen számos sorozatban bepillantást láthatunk az egyetemek és a dongarik életébe, életterébe, összeszedtünk néhányat, (akad köztük középiskolás is) amelyek ha nem is mindig élethű, de mindenképp szórakoztató képet festenek le nekünk.

Cheese in the trap (치즈인더트랩) 2016

Because it's the first time (처음이라서) 2015

Twenty Again (두번째 스무살) 2015

Cheer up! (발칙하게 고고) 2015

The alchemist (연금술사) 2015

Heartstrings (너내게 반했어) 2011

Playful kiss (장난스런 키스) 2010

Hogyan együnk egy koreai étteremben?

Tudom, sajnos csak kevesen jutnak el Koreába, hogy ott próbálják ki az igazi, helyi éttermeket, de azon szerencsések, akik egyszer végre eljutnak, biztosan tudni szeretnék, hogyan is kéne úgy enni, viselkedni, mint a koreaiak.

(Zárójeles megjegyzés: vigyázzunk, honnan informálódunk, nem biztos, hogy mindenhol jó tanácsot kapunk:

zárójel bezárva.)

Hacsak nem akarunk egy masszív tömegverekedésbe kerülni, vagy más módon a sittre jutni, (ahonnan természetesen nem fog kiszabadítani minket a mesebeli Oppa) akkor tényleg ne köpjük orron a "kis kínai azaz koreait", mert úgyis mi húznánk a rövidebbet.

Először is, egy koreai étteremben oda ülhetünk, ahova akarunk. Néhány európai kultúrával ellentétben, ahol az ajtónál pincér vár, megkérdezi hány főre kell asztal és odavezetnek az általa kiválasztott helyre, Dél-Koreában ha szabad helyet látsz, oda nyugodtan leülhetsz!

Hogyan szóljunk a pincérnek, hogy rendelnénk? Valószínűleg nem fog magától odamenni, szólítani kell. Erre sok helyen már külön csengő van az asztalon, amit csak meg kell nyomni:

Ha ilyet nem találunk, akkor pedig bátran kiáltsuk el magunkat, hogy jeogiyo (저기요, azaz "elnézést") hangosan és magabiztosan, akkor oda fognak menni. :)

Ha barátságosak akarunk lenni, akkor az idősebb pincérnőket "imo"-nak, a fiatalabbakat "unni"-nak szólítsuk. A férfi pincéreket pedig akárhogy megszólíthatjuk, nem nagyon érdekli őket :P :P (értsd: lehet oppa, ahjusshi, harabeoji, és társaik)

A koreai éttermekben a pincérek nem osztják fel az asztalokat, mint nyugaton, inkább a munkafolyamatokat osztják el egymás között.

Az evőeszközöket és szalvétákat nem teszik ki előre az asztalra, ezeket egy lezárt dobozban tárolják, és a vendégek terítenek meg maguknak. Ennek mindössze annyi oka van, hogy a koreaiak nagyon ügyelnek a tisztaságra.

Ha rendelnek valamit, azt mindig megosztják egymással: vagyis nyugodtan belenyúlkálhatsz a társaid ételébe, felcsippenthetsz az evőpálcikákkal egy falat bulgogit, egy tál levesből egyszerre hárman-négyen is kanalazhattok, vagy belemártogathatod a mandut a másik előtt lévő szószba, a másik evőpálcikájával - igen, ez erősen ellentmond az előző "steril evőeszközöket veszünk ki a dobozból" dolognak, de hát ázsiai logika... (Természetesen, ha ez frusztrál, csak kérj egy "ap jeobshi"-t (앞 접시) és kihoznak neked egy új adaggal.

A koreaiak vizet csak az étkezés végén isznak, 1-2 pohárkával, mert úgy tartják, hogy rosszat tesz az emésztésnek, ha túl sokat iszol étkezés közben. De vizet bármikor, mármennyit kérhetsz, minden koreai étteremben ingyen adják! (És mivel európai arcod van, nem néznek majd rád olyan furán, hogy sokat iszol (vizet persze.))

Hogyan fizessünk? Nem úgy, hogy szólunk a pincérnek, hogy "Kérnénk a számlát", mert jó eséllyel kiröhög, hogy hülye miguksaram (vagyis amerikai).  Mindig felírják az asztalodnál, mit rendeltél, és mennyit, de fizetni általában a kijáratnál tudsz a kasszánál.

Már összefutott a nyál a szádban, igaz? Legszívesebben felpattannál most rögtön egy járatra, átruccannál Szöulba beülni samkyeobsal-t (삼겹살) sütögetni és sojut iszogatni...

Szerencsére nem feltétlenül kell 8000 km-t megtenni, hogy koreai éttermet találjunk. Ugyanis van néhány Magyarországon is, igaz, talán nem mindegyik 100%-ban autentikus, de azért elmondhatjuk, hogy rendes koreai ételeket lehet kapni, koreai szakácsok készítik, és koreai stílusban szolgálják fel.

Néhány tipp, aki Magyarországon szeretne koreai ételeket kóstolni:

1. Szöul ház (1011 Budapest, Fő u. 8.)

2. Arirang étterem (1125 Budapest, Istenhegyi út 25.)
3. K-point (1071 Budapest, Bethlen Gábor u. 31.)
4. Yamato étterem (1065 Budapest, Jókai u. 30.)
5. Jankovich kúria és Wellness Hotel  (2459 Rácalmás, Jankovich Miklós köz 1.)
6. Oceans' (7621 Pécs, Citrom utca 7.)
7. Wok to Box (4025 Debrecen, Simonffy u. 1/a)

Ha valakinek van már bármilyen tapasztalata az éttermekkel kapcsolatban, egy kommentben nyugodtan megoszthatja velünk!  :)


A cikk részben a http://seoulistic.com fordítása.

10 dolog amit tudnod kell, ha Dél-Koreába indulsz!

Sziasztok, jó rég volt már, hogy itt is aktívkodtunk. Sok dolog volt, de idő az nem nagyon, de most végre sikerült itt is frissíteni.

Nem az én szellemi termékem, ez csak egy fordítása az egyik oldalon talált infónak, amit gondoltam nem árt nekünk is tudni és mert még mindig nem csókolt homlokon a múzsa, hogy magamtól írjak valamit). Azért remélem tetszeni fog! :)

Eredeti szerzője Hallie, aki engedélyt is adott a fordításra, oldala: The Soul of Seoul

1. T-money Card

Ezzel a legegyszerűbb a közlekedés, ha taxival vagy egyéb tömegközlekedési eszközzel akarunk utazni, és nem akarunk aprópénz után kotorászni. Ilyenkor egyszerűbb bemenni a boltba, és venni egy ilyen kártyát, ami akár kulcstartó is lehet, rátenni pénzt (kezdésnek 10 000 won is elég), és máris egy gonddal kevesebb! (Csak oda kell érinteni, és leveszi a pénzt, odakint elvileg nincsen bérlet)

2. Újrahasznosítás

 

Vannak különböző színű (fehér, rózsaszín, sárga vagy zöld) szemetes zsákok, nem visszaváltható dolgoknak, amit meg lehet vásárolni a közeli üzletekben. A körzettől függően más fajtájúak, így csak az adott helyen lehet őket használni.

Ne felejtsünk el emellé beszerezni egy élelmiszereknek, maradékoknak való zsákot is. Ezek után már csak úgy kell otthon a szemetet rendezni, hogy külön a nem visszaválthatót, külön az ételmaradékokat, és külön az újrahasznosítható dolgokat.

A lakónegyedeknek ha van saját szelektív kukája, akkor ott kell szétválogatni, egyéb esetben pedig külön zsákozva az utcára kell kitenni sorban. De vigyázni kell, mert a szemétszállítók csak bizonyos napokon jönnek, és ha túl korán teszed ki, még egy szimpatikus szomszéd rád töri az ajtót, hogy megdícsérjen.

3. WC papír: ne hagyd el a lakást nélküle

Fontos, hogy ismerd a közelben lévő mosdók helyét, de ez manapság már egyszerűbb, mint régen volt. De ha besétálsz egy mosdóba, és ott nincsen papír, akkor a helyzet kellemetlenné válhat. Még ha van WC papír, akkor is vigyázni kell, mert a Wc melletti szemetesen szokott lenni egy jel, hogy oda dobják a használt papírt, ne a WC-be. Ez sokkoló lehet azoknak elsőre, akik nem szoktak ilyesmihez, így nem árt óvatosnak lenni.

4. Internet explorer

Ha törölted már a (néha csak névről ismert) Internet Explorert, akkor ha Dél-Koreába indulsz, ideje újra letölteni. Az országon belül majdnem mindenhol van wifi, a buszokon, utcasarkokon, parkokban, de ha bármit is dolgozni akarsz rajta, akkor az Internet Exploreren keresztül kell ezt tenni. Nincs mese!

5. Szirénák

Nem mindig egyenlőek az invázióval. Minden hónapban egyszer  Szöulban kora délután elkezdenek szirénázni, inváziós gyakorlatot tartva. De nem kell pánikolni. A kocsik megállnak az úton, és  mindenkit egy közeli boltba, vagy metróállomásra terelnek. Pár perc múlva mindenki folytathatja az útját. Ha bent vagy a házban, lehet, hogy fel sem fog tűnni.

6. Hány éves vagy?

Ez a kérdés ugye nem számít tiszteletlennek, mint néha nyugaton. A koreaiak azért szeretnék tudni az életkorunkat, hogy a kellő tiszteletet tudják megadni a beszédjükben. De készülj fel, hogy egy vagy két évvel idősebb leszel ott, a speckó korszámításuk miatt. Mert a születésükkor már egy évesnek számítanak, és ha átlépik a holdújévet, akkor még eggyel többnek számítanak. Kor helyett inkább évekről beszélnek. Ha megkérdezik, hány éves vagy, legyen ez a taxiban, vagy új emberekkel ha találkozol, mondd inkább, hogy melyik évben születtél, az a biztos, félreértések elkerülése végett.

7.  Telefonszámok, amiket érdemes tudni

A fordítók igazán hasznosak tudnak lenni kellemetlen helyzetnél a bankban vagy postán. Szerencsére van pár szám, amiken keresztül segítséget kaphatsz, ha kint élsz Koreában. 

Hívhatóak, ha a legközelebbi bowling pályát keresed, bankszámlát akarsz nyitni és egyéb infókhoz szeretnél jutni.

Korea Tourism Organization Information Center: 1330

Információ & Fordítás: 120

Emergency Medical Information Center: 02-1339

 

8. Hova is megyek?

Keress mindenképpen egy metrótérképet, vagy buszokról szóló információs papírt amilyen hamar csak tudsz. Persze a taxikat egyszerű használni, hiába nem perfect angollal beszélnek, azért valamennyire megy nekik, de sokkal olcsóbb és gyorsabb a tömegközlekedés. Tölts le pár alkalmazást, ha indulni készülsz.

Seoul Bus: Nagyszerűen mutatja a szöuli busz utakat, még egy gombot is megnyomhatsz, ami mutatja, hogy hol van a legközelebbi megálló, és milyen buszokat lehet elérni. Nem jó viszont arra, ha egyáltalán nem tudod, milyen buszra akarsz szállni.

Subway Korea: Az ország összes metrójához használható. Az összes útvonal benne van, beírhatod, hova akarsz menni, az pedig kiírja, mennyi idő, és melyik szerelvény a megfelelő, így nem kell órákat bolyonganod a metróállomáson az átszállásnál. Koreai, angol és kínai nyelven van.

Naver Map: A legmegbízhatóbb térkép, de szükséges hozzá némi koreai olvasóképesség, és írókészség. Az applikáció megmondja, hogy milyen úton menj, tömegközlekedéssel, gyalog, vagy kocsival.

9. Olcsó ételek

A legolcsóbb helyek, ahol élelmiszert lehet venni, azok a helyi termelői piacok. Van ilyen minden kerületben, csak meg kell találni őket. Általában a kerület vagy “dong (동)” nevét használják, utána a sijang (시장) - piac- szóval. Például a Mangwon-dong (망원동)- on lévő piac neve Mangwon Sijang (망원 시장). Ha nyugati típusú nagy élelmiszerboltot keresel, akkor a HomePlus vagy az Emart a legideálisabb, de itt többet fogsz költeni, mint gondolnád.

10. Néhány végső tipp és trükk

- Mikor utcai árustól veszel dokkbokit csípős piros mártással, akkor figyelj rá, hogy húzd a lábadat egy kicsit hátrébb. Ha lepillantasz, akkor látod, hogy tele van piros pöttyökkel a föld, és talán a többi vevő cipője is, aki nem törődött a figyelmeztetéssel.

- Mindig vidd magaddal a telefontöltődet. Ha odakint vagy, és a telefonod meghal, akkor csak be kell dugnod egy dugóba egy étteremben, bárban vagy kávézóban, ha meg mégis elfelejtetted, akkor nyugodtan kérj a személyzettől, pincérektől egy töltőt, talán van náluk olyan, amire szükséged van. Kérdezz bátran, ne légy szégyenlős!

- Megtanulni koreaiul olvasni egy hetet vesz igénybe. Ülj le, nyiss ki egy könyvet, és magadtól meg tudod tanulni. Ez nem azt jelenti, hogy érteni fogod, amit olvasol, de az alapok menni fognak. És akkor majd ha az utcán sétálsz, észreveszed, hogy mennyi mindent vettek át az angolból, és írták úgy koreai betűkkel. Ilyen például a pékség, számítógép, szendvics, sonka vagy akár a tonhal.

                                                                            

Remélem tetszett, és hogy hamarosan újra találkozunk itt az oldalon. Ha lesz időm, meg ötletem, majd igyekszem :) 

Esetleg ha valaki volt kint Koreában, és más észrevétele, vagy egyéb hozzáfűznivalója van, szívesen meghallgatjuk.

Addig is: Fighting~

5 életcél a doramák után

Sziasztok!
Jó rég volt már, de ma végre sikerült leülni írni valamit... és bár valami értelmeset terveztem, ez lett belőle! :)

Biztos ismerős érzés mindenkinek, mikor egy sorozatot végignézve jön a katartikus érzés, hogy márpedig most változtatok az életemen. Ugyan minden dorama más, mégis vannak sablonok. Most  összegyűjtöttem azokat az életcélokat, amiket én szoktam kitűzni magam elé, az ilyen esetek után. És amin utána jót nevetek magamban, hogy ezt még én sem gondoltam komolyan... aztán ki tudja. Egy nap lehet, hogy túl erős lesz a csábítás :D

1. Bosszúálló angyal

Persze, hogy mindenki szeretne világmegváltó igazságszolgáltató lenni, ha egy olyan doramát vagy filmet lát, amiben a hős hősiesen hősködik. Legyőzni a rosszfiúkat, tisztázni az ártatlanok nevét... és közben persze elvégezni egy parkour tanfolyamot is... Igen, akarom!

2. Fiúnak öltözök

Ha nekik annyira jól megy, hát elő az ollóval, és ruhatár csere! Bármit, hogy beköltözhessünk a hőn szeretett férfiúink mellé.És ha lebukunk is, semmi gond, mert addigra már szívszerelmünk már férfiként is belénk szeretett! Mi gond lehetne belőle?

3. Korunk Robin Hood-ja

Kicsit hasonlatos az elő ponthoz, azonban mégis különbözik. Mi lehet mókásabb, mint felkapni egy álarcot, és elszedni a gazdagoktól a felesleget, és a szegényeknek adni... Persze a legszebb az, amikor ezenkívül még az első pontnak megfelelő tetteket is végrehajtja. Ah, a végén még béke Nobel díjat is kapunk! Hajrá!

4.Csak azért is híres leszek!

Ó, igen. A sorozatok, amikben énekessé, színésszé, sportolóvá válnak kemény munka árán. Hát milyen szépnek tűnik a dolog így képernyőn keresztül. Kutya legyek, ha nem csinálom utánuk, na, ki tart velem?

5. Hamupipőke szindróma

Ó, igen, azok a tipikus sorozatok, ahol a szegény lány a végén megtalálja a milliomos, kicsit mufurc, de amúgy gyönyörűszép lelkű herceget, aki beleszeret, és blablabla... Na jó, hol is van a munkanélküli központ?

+1.  Az igazság...

Egye fene! Ezek nem jönnek össze! Akkor legalább hadd legyek ezeknek a színészeknek a jelmezese....

Kérlek, mondjátok, hogy ezekkel nem csak én vagyok így! Esetleg valami mást késztetést szoktatok érezni? Ha van, írjátok meg :) És ha bármilyen más óhaj-sóhaj van, nyugodtan üzenjetek bárhol.
Addig is: Fighting!

10 legjobb koreai reklám, amit látni kell

Sziasztok!^^

Most, hogy végre szünet van nekem is a vizsgák között, le tudtam ülni, hogy írjak valamit, és mivel jobb ötletem éppen nem volt, ezért eszembe jutott, hogy összeszedek pár vicces koreai reklámot, amik nekem a kedvencemek.

Jó szórakozást hozzájuk!

1. Nem tudnám nem ezt mutatni először! Örökre kedvenc marad Lee Min Ho a Banános tejjel!

2. És a másik banános tej! Komolyan, ezek után muszáj lesz megkóstolni.

3. És egy kis mókás reklám, a Samsungtól. (ami egyben fel is hívja a figyelmet, hogy ne merülj bele a telefonodba Szöulban, mert IU bármikor felpattanhat a buszra!)

4. És ez van akkor, mikor az egyik kedvenc bandám kedvenc számából kekszreklámot csinálnak :D

5. Na lányok, mi áll jobban Yong Hwa kezében? A gitár, vagy szempillaspirál?

6. Vegyünk egy örökzöldet, egy PSY-t, és egy üveg sört... igen...

7. Ez a wow kategória... igen, reklám level EXO. Köszönjük, Samsung! :)

8. Egy édes kis Nikon népszerűsítés, egy cuki Park Bom-mal, egy cuki kutyussal, és egy cuki oppával... Hmm, értenek hozzá :D

9. Ha a Monstar című sorozatban nem is, de itt egy reklám erejéig megkapta a lányt, Kang Ha Neul

10. Ha már wow kategória, akkor ez a WTF csoport. Igen, a melltartót is reklámozni kell valahogy!

+1. Megint egy Cass Beer reklám, Lee Min Ho-val, és Sandara Park-kal, ami egy komplett történetet kanyarít.

Remélem ti is élveztétek őket! Majd igyekszem gyakrabban írni, de mostanában ritkán jön az ihlet.
Ha nektek is van kedvenc koreai reklámotok, küldjétek el, hadd lássuk mi is. :)
Addig meg: Fighting~

10 gondolat, ami dráma nézés közben eszünkbe jut

Mind tudjuk milyen koreai drámát nézni, feszültségekkel teli, izgalmas és  kalandos. Mondjátok, hogy nem csak én szoktam közben kiabálni a képernyőhöz és megmondani a szereplőknek, hogy mit csináljanak vagy mit ne. Néha őrültnek érzem magam, de hát milyen egy jó kdrama fan, ha nem ilyen. Végülis a focimeccset is kiabálva nézik a tévében, akkor nekünk miért ne lehetne?
Így született meg a bejegyzés, várva a visszajelzést, hogy nem vagyok egyedül! :)

1.Akkor most kezdjük, alig várom!
Bekészítve a forrócsoki, tea valami rágcsa és indulhat is a dráma maraton! Úgy izgulok!

2.Ahww, megértettem egy szót, azt hiszem koreainak születtem!
Értem amit beszélnek, te jó ég, te jó ég!
~Aaaanyaaaa, tudok koreaiul!~

*Én  dráma nézés közben*  *Én egy koreai étteremben*

3.Az előzetesben megölelték egymást? Mi lesz most?
 Uramisten, hát ezt nem hiszem el. Pont most, pont ekkor? Oké, akkor jöhet a kövi rész!

4.Hívjátok már a mentőt!!!
Az emberünk haldoklik, ti meg sírtok fölötte! Hívjátok már a mentőt!

5.Én is azt akarok enni amit ők!!!
Ooolyan finomnak néz ki, én is olyat akarooook!

6..Azt akarom, hogy mindkét srác kapja meg a lányt!
Jaj ne szegény, hát miért nem lehet mindkettőt választani? :'(

7.Ha az övé nem lehet a srác, jelentkezek helyette!
Na jó, ha neked nem kell, add csak szépen ide! Majd én gondoskodom róla!

8.Csókold már meg!
Naaaa, kapd már le a csajt, hát nem látod hogy ő is ezt szeretné?!

9.Csak még egy rész és tényleg megyek aludni!
Ez egyszerűen hihetetlen, hogy lehet így vége? Jól van csak a következő rész, és tényleg megyek aludni!

10. Vvvvége????!!!!!
HOGY MICSODA? ENNEK ÍGY NEM LEHET VÉGE!

Szóval, hogy tetszett? Rájöttem minél kevesebbet írok, annál jobban kijövök a gyakorlatból! Szóval kérlek írjatok témákat amiről olvasni szeretnétek, illetve ha a cikkhez bármi kiegészítésetek van, írjátok meg imádjuk a kommenteiteket olvasgatni! Remélem tetszett, további szép napot! Annyeong!^^